TALÁLKOZÁSOK

Tengerek, csillagok, űrhajós

Tarának hívták. Kuala Lumpurból érkezett, a piros lángos appon találkoztunk. Barcelonai életem óta rég nem csináltam ezt, amit akkor nagyon szerettem: mindenféle intenció nélkül találkozni más utazókkal vagy helyiekkel, eltölteni egy napot együtt, vagy elmenni túrázni, vagy beülni egy bárba, és elmesélni a glóbusz ellentétes oldalain élt életeink apró-cseprő történeteit, nagy világmegváltásokkal. Ezekből mindig nagyon sokat tanultam, mert valahogy a találkozó időben és térben limitált jellege miatt szkippelhettük az egész small talkot, és rögtön olyan beszélgetések kerekedtek, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Tarát le akartam fotózni, mert valamelyik malajziai régi népcsoport igézően szép lánya volt, világos tenyérrel, nagyon sötét bőrrel, világító fehér fogakkal. Az egyik nagy futárcég multinál soft skill trainer, utazik a világban, és tanítja a futárokat kedvességre és kommunikációra. Őrület milyen hivatások vannak.

Végül nem fotóztunk, a pillanatok törékenyek voltak, a témák intenzívek, két neurodivergens egymás szavába vágva sztorizta végig az egész napot. Már a törzshelyemen ültünk, a kedvenc nemzetközi kávézómban végül, ahol az ablakok az utcafrontra néznek, "and we can judge people walk by", de mivel nem volt hely az ablakban, így egy feslett kanapén ittuk a gyömbérteát. A tetoválásait vettük sorra, mind egy-egy történet volt, és nem kevés.

Jobb karján tengerek és csillagok között egy asztronauta.
Jobb karomon tengerek és csillagok között két űrhajós.

What are the odds. Budapest és Kuala Lumpur. 9215 km.

Félszegen búcsúztunk el a zebránál, a decemberi hidegben.
Svájcba utazott tovább, pingvineket nézni.