Tanári

Órája van, én a tanáriban ülök, és mászkálok azzal az isometric mászkálóssal. Egy másik tanár ül mögöttem, és csendben dolgozatokat javítgat. Aztán délután, tél van, korán sötétedik, a legtöbb tanár már hazament. Altavista, pötyögjük be lassan, és elvarázsolva bámulom az animálódó Netscape logót, ahogy az N körül forognak a bolygók-csillagok.
"Mit írjunk be...?" – kérdezem bizonytalanul. "Nem tudom."
1194? 95? lehetett.

Prehistorik 2

"Apaaaa, gyereee, megint a szakadék, vidd át nekem, én nem tudooom" – az első pálya vége. Húgaimmal ülünk a fegyvernek is beillő, legalább 3-4 kilós 286 Compaq előtt (még a neve is színtiszta irónia, in retrospect). Hónapokon keresztül azt hittük, a legelső screen az egész játék. Jöttek sorra a medvék, ugráltunk a fejükön, szedegettük össze a csontokat mikor elrontottuk, és nem is sejtettük, hogy a retro 2D platformer játékot azért hívják sidescrollernek, mert jobbra el is lehet indulni, és az egész pálya (és még 10 másik) épp csak ott kezdődik.

Horihoz jártam át játszani, mert ott még hangja is volt a Pre 2-nek. Burzsuj gyerekként jobb gépe volt, abban már hangkártya is. Meg Fixxerhez, pár utcával arrébb, nála volt a Golden Axe, igazi Amiga-utánérzés, ketten is tudtuk játszani a klaviatúrán. Meg Ádámkához, ki a városon kívülre, egész napokat ültem mellette jóval később. Ő tolta a Cossacks-ot meg a Baldur's Gate-et, én figyeltem.

Aztán a Titus Fox. 1999, napfogyatkozás, egy egész generáció fiataljai teszik tönkre a retinájukat a kormolt üveggel. Engem hét lóval se lehetne kirángatni az erkélyre, pedig már egészen sötét van az utcában délben, mert épp továbbjutottam az ötödik pályára. A Fox földhözvágósan frusztráló játék volt, majdnem olyan lehetetlenül nehéz, mint a Prince of Persia. A Lost Vikings csavaros rejtvényeit pedig nem is tudtam a legtöbb ponton továbbvinni. Floppy lemezekről másolgatjuk össze, bontjuk ki, persze bad sectoros mindig az egyik. Ádámka meg csak ígérgeti, hogy elhozza újra, és mindig elfelejti. Fater angol tanítványa, a vörös informatikusfejű Attila tudja a többelemes archívum egyesítő kódot.

Könyvtár

Fél óra, ennyi időt lehet kérni egyszerre. Persze ha nem jön senki utánad, akkor még félórát kérhetsz. A félköríves sarokpultban a bejáratnál írja be a geek fejű könyvtáros, a nagyon kevés férfi közül az egyik, akiről akkor, ötödikesen nem is sejtem hogy majd pár év múlva együtt fogok dolgozni. Egy fehér, gyűrött sarkú nagy füzet vonalas lapjaira írja be tollal: 14:00-14:30, olvasójegyszám. 1996 vagy 1997-et írunk.

A könyvtár földszintjén, balra van az internet-terem, az egyik legnagyobb nyílt tér. Jóval nagyobb az alapzaj a sok ember miatt, mint bármelyik másik kölcsönző- vagy olvasórészlegen. Időről időre be is pisszeg egy arra járó idős, szigorú könyvtárosnéni, aki majd a főnököm lesz, ha belelátnék a jövőbe.

Erpégé pont. Rulez pont. Org. Pötyögöm be a két kis gyerekujjammal. Aztán hátradőlsz, mert az oldal sorról sorra töltődik be.

Az igazi fun viszont, amikor ketten-hárman ülitek körbe az időpontost. Be is tiltják ezt hamar, mert túl sok viháncolással. Három srác, lapulunk halkan a körasztalok egyikének túloldalán, hogy ne vegyenek észre. Én vagyok középen és keresgélem a billentyűket. A szerdai informatika órán, míg szegény Jani báért nem jött egyik reggel a mentő, sorban kaptuk az elégteleneket a 30 másodperces GEPIR program használatáért – nem is értem milyen, akkor még nemlétező kerettantervben gondolhatta bárki is, hogy a 11 éves gyerekkezek finommotorikája majd heti 40 perc gyakorlással csak úgy felkapja a tízujjas vakírást.

Chat pont gyaloglo pont hu, enter.

A hőskor, mikor még nem kellett regisztrálni, csak beírtál minden alkalommal egy nevet egy kezdetleges szövegmezőbe. Nem is teljesen értem, mi történik, túl gyorsan esnek be a szövegek, látszólag teljesen random, mintha nem egymásra válaszolnának, alig van köztük összefüggés.

"Menjünk valamelyik chatszobába" – vigyorog Dani mellettem.
A legnagyobb fun mindig ez volt: nőnek adtuk ki magunkat.
Ötödikes hülyegyerekként.

Gépterem

Ülünk az óriási monitorok előtt, süt be a nap az utcafrontról. A gépterem az alagsorban helyezkedik el: a nyitott ablakon árad be a későtavaszi jó idő, lábakat látunk elmasírozni. Bökdösöm Danit, hogy csináljuk már újra azt az egérátvevős trükköt: tud valami kis telepített programot, amivel átveheted bárki más egerének mozgatását, őrületbe kergetve az előtetd ülőt, vagy épp a fiatal rendszergazdának beültetett srácot velünk szemben (valami nyolcasrobi a neve, nem nick, valódi), mert olyan szinten nincs még semmi levédve, hogy ilyeneket meg lehet csinálni. Danika billeg a székkel és fültől fülig vigyorog, fordítja a monitorját felém, valami kezdetleges pornószájtot tölt be, életemben először látok pornót, már amennyire ez az, mert az oldal sorról sorra töltődik be így tíz perc alatt, miközben beszélgetünk, és a videó is nagyjából az első képkockán lefagy, olyan lassú még a sávszélesség. "Harminckával jött tegnap is, azt a Csapda számot félóra alatt lehozta, kurvajó" mondja Pistának lelkesen.
Aztán elmennek haza, én meg egyedül maradok.
Startlap pont hu, kattintgatok, erpégé pont rulez pont org, ezt ma már kiolvastam. Chat pont gyaloglo pont hu, ott csak szöveg van, az működik, betölt.
Két perc múlva már rohanok is el, ötödikes kis lelkem eddig bírta: a lány idősebb lehetett (ha egyáltalán az volt), az alapján ahogy írt. "Szájberszekszeljünk". Vörös fejjel rohanok ki, mert tudom hogy itt valami nagyon illegálist akart volna írni, márpedig ha a nyolcasrobi meglátja, nekem lőttek...

LAN-party

A hónuk alatt hozzák azokat a böhöm nagy gépeket. Meg a rengeteg chipset, kólát, ropit, csokit. A főtérre zárom le a bringám, kirakodó van, csak nem viszik el.
Doom 2? talán ami megy, mivel nekem nincs otthon olyan erős gépem, csak egy béna 486-os, ezért én főleg statisztának vagyok tartva gyakorlat híján, de ők nagyon jót szórakoznak. Én meg legalább kipróbálhatom ezt is. Vagy csak ücsörgök valaki mellett. A lényeg úgyis a jó hangulat, a pofázás, ahogy akkor mondtuk. 1999.
Keresem, melyik oszlophoz zárták...Hát nem ellopták?